A kutyákat az ember legjobb barátjának tartják, és ennek számos oka van. Ez egy elég tiszteletreméltó pozíció, ha figyelembe vesszük, hogy az ember az évek során mennyi állattal került kapcsolatba és háziasította őket. Lovak, macskák, papagájok… az állatok listája végtelen, de a kutyák különlegesek. Különböznek abban, hogy szeretik, tisztelik és hallgatnak a gazdájukra. Iván számára a kutyája, Binka minden bizonnyal a pajtása volt, akivel mindig együtt sétált a városban. Ez egy rutinszerű kirándulás volt, amit rendszeresen megtettek, ezért Binka viselkedése ezen a kiránduláson furcsa volt. Gazdája még soha nem tapasztalt ilyet.
Ezen a végzetes napon Iván és a kutyája a szokásos sétájukat tették a temetőben. Binka hirtelen elszaladt, és eszeveszetten ásni és ugatni kezdett a hóban. Ilyen még soha nem történt, és a gazdája nem tudott rájönni, miért viselkedik hirtelen így. Ivánt azonban megdöbbentette a felfedezés, amit Binka hamarosan tett. Vajon mit áshatott? Olvass tovább, hogy megtudd!
Bár a világ számos pontján, különösen a vidéki területeken, hallunk furcsa dolgokról. Ennek a kutyának a története más és különleges, olyan módon, amit nem is gondolnánk. Ivan, egy 56 éves férfi, a napi sétájára indult a régi város körül, ahol lakott. Egész életét ebben a városban töltötte, és már csak a kutyájával, Binkával élt. A közös séta a városon keresztül mindennapos rituálé volt, és ez alól a mai nap sem volt kivétel. Békésen sétáltak a régi, rongyos és elhagyatott házak között, és élvezték a téli hideget.
Iván mindig mélységes békét érzett, valahányszor végigsétált a városon, de ezzel a békével együtt furcsa szomorúság is járt. Emlékezett rá, hogy ez a város régen vidám volt, tele mosollyal és boldogan szaladgáló gyerekekkel az utcán. Ami most maradt, az egy csendes, hátborzongató és üres város volt. A temető tükörképe volt annak, amivé a város vált – csendes és élettelen. Valaki új ember halt meg és temették el. Iván látta, hogy a sír frissen nézett ki.
